A vápa szakszerű kialakítása

Amennyiben két tetősík olyan módon metsződik, hogy mindkét tetőfelületről a metszésvonal felé halad a csapadék, akkor vápáról, azaz tetőhajlatról beszélünk.

A vápa vízterhelése általában igen jelentős, hiszen mindkét csatlakozó tetőfelületre érkező csapadékot ez a szerkezet vezeti le az ereszig. Belátható, hogy különösen fontos a két tetőfelület vízzáró csatlakoztatása, beleértve a nem látható szerkezeteket is (pl. alátétfólia).

Óva intünk minden laikust, hogy maga kísérletezzen a vápa kivitelezésével, hiszen a vápa az egyik legbonyolultabb részlet a tetőn, ezért csak néhány szempontot emelnénk ki:

1. A vápalemezt teljes felületű aljzatra kell készíteni, ezt az aljzatot még a fóliaterítés előtt el kell készíteni, és az alátéthéjazat vonalvezetését is úgy kell megoldani, hogy a fólián esetenként megjelenő nedvesség akadálytalanul le tudjon jutni az ereszvonalig, ahol le tud cseppenni a szerkezet károsítása nélkül.
2. A vápalemez hőmozgását biztosítani kell, ezért a rögzítését rögzítőfércekkel (az ún. „hafterekkel”) kell megoldani a vápalemez átlyukasztása nélkül.
3. A hornyolt cserepekből készíthető egyrétegű fedés esetén az ún. aláfektetett vápát alkalmazzuk, ami azt jelenti, hogy egy fémlemezre fed rá mindkét oldalról érkező cserépfedés. A cserépfedések nem érhetnek le a vápa tengelyéig, hogy a levelek, egyéb szennyeződések el tudjanak távozni a tetőről. A cserép és a fémlemez közötti hézagot tömíteni szükséges (ún. vápatömítővel).

A vápa elkészítésekor elsődlegesen műszaki szempontokat kell mérlegelni, hiszen a legkisebb hiba is jelentős épületkárhoz vezethet, ezért kerülni kell a kevésbé UV álló műanyagokat és gumikat. A legmegbízhatóbb megoldást jó minőségű fémlemezek jelentik. A gyártók rendszerében megtalálhatók azon bevonatos fémlemezek, amelyekkel tartós és nem mellesleg esztétikus vápa készíthető.